Aki esetleg nem hallott róla, ez a rendezvény dedikáltan csak versenyzésről szól, nincs szeminárium/oktatás, díszvendég, ingyen kóla (helyesbítek, az valójában volt), viszont van három fegyvernem, úgy mint féder, sidesword (ez mi magyarul?), és rapír.

A szabályok mindhárom karddal azonosak, 2 percig megy a móka, vagy addig, amíg az egyik fél legalább 10 pontos különbséget nem ér el. Kéz 3 pont, törzs 4, fej, és a nyak oldala 5 pont. Külön érdekesség, hogy a bírók csak minőségi, "quality" találatokra adnak pontot, amiben minimális erő sincs, vagy éppen csak hogy kicsit elér, kvázi karcolás, arra nem. Ezen kívül ami még lényeges különbség a megszokotthoz képest, hogy utánütésért senkinek sem jár pont, a duplákat pedig számolják, 3 dupla kettős leléptetéssel jár. A szervezők ezzel is a minőségi vívást szerették volna előtérbe hozni, ahol a vívók nem csak arra figyelnek, hogy mindenáron elérjék a másikat, de védekeznek is, ami lássuk be, ésszerű, s még inkább életszerű elképzelés. Hogy ez mennyire működött a gyakorlatban? Egy rövid reklámblokk után... (szponzor kerestetik, remek lehetőségek, szolid árak)

... vagy inkább most rögtön felfedem. Szerintem elég jól, legalábbis a megjelent vívók egyikével sem volt gond, mindenki együtt tudott élni a szabályokkal, amit az is nagyban segített, hogy a bírok nagyon gyakran bevonták mindkét vívót a döntéshozásba, nem mellékesen prímán segítve az esetleges feszültségek megelőzését is, nem voltak "hisztik", vagy kardot eldobó vívók.

És akkor most percről, percre, óráról órára:

Pénteken reggel összeszedtem magam és a motyót, és a tervezetthez képest fél órás késéssel megindultam Szeged felé, hogy összeszedjem a többieket is. András Csaba HorváthKiss TamásZoltán Pál Várhelyi adták a üzemanyag költs.., akarom mondani, a csapat többi részét. ;) "Rövid" szegedi tartózkodásunk egy remek és igen olcsó étteremben folytatódott (csak így név nélkül, mert még nem utaltak), ahol többek közt olyan fantáziadús ételkülönlegességeket lehet rendelni, mint a "repülő sajtszőnyeg", vagy a "Kukorica Jancsi".

Ezt követően felpakoltunk a platóra, és megindultunk Belgrád felé. A határon könnyen átértünk, az autópálya sok helyütt döcögős, de legalább kapus megoldású, így még drága is lenne, ha több oda-visszát kéne rajta megtenni. Félúton úgy tűnt esni fog, ezért a platón lévő csomagokat egyesével óriási fekete sitteszsákokba raktuk, így úgy néztünk ki, mint akik 1 m3 szeméttel utaznak. Megérkezve Belgrádba ez még lehet hogy jól is jött, mert rögtön a péntek délutáni dugóval nyitottunk, legalább nem kellett attól félni, hogy valaki lekap valamit a platóról, szemetet talán még itt sem lopnak. Belgrád szép város, olyan mint Budapest, ha kivonjuk belőle az összes mutatós épületet. Szóval átszeli ugyanaz a folyó, és vannak hidak is. A rendezvényközpontot könnyen megtaláltuk, köszönhetően többek közt Kiss "Mitfahrer" Tominak, aki olyan hajszálpontos utasításokkal látott el a három napos tartózkodás alatt, mint "A tojás alakú körforgalomban fordulj balra.", valamint a "Most nem tudom, lefagyott a telefon, addig menj lassan.".

A rendezvény egy hatalmas komplexumban kapott helyet egy GAMER rendezvényen belül. Ha már rendezvény, akkor az anyagiak: 50 euróba került a részvétel, ezért 1 fegyvernemben lehetett részt venni, minden további fegyver +10 eurót kóstált, az árban benne volt a 3 napos szabad belépés a GAMER rendezvény minden standjához is. A szállásért 50 eurót fizettünk két éjszakára, de arról majd később.

A helyszín príma volt, becsekkoltunk, a szerb srácok segítettek bevinni a cuccokat, volt kialakítva öltöző, két pást, és egy külön helyiség a felszerelések zárt tárolására, így azokat már este ott is hagytuk. Találkoztunk Bálint András-ékkal is. Lett volna lehetőség szervezett programként megnézni a várat, mi ezt most kihagytuk, inkább csak barátkoztunk kicsit, aztán mivel fáradtak és éhesek is voltunk, elmentünk megkeresni a hotelünket GPS Tomival.


Zoli csak kicsit segített a végén, amikor a GPS szerint balra kellett volna fordulnunk, Zoli viszont felhívta a figyelmünket arra, hogy a Hotel mellett állunk a lámpánál, ami tőlünk jobbra helyezkedik el. Persze könnyű úgy okosnak lenni, hogy az ember jobboldalon ül...

A hotelen kívül 4 csillagot láttunk, belül is kb. annyi volt, sajnos a SPA részleg meglátogatásra végül nem jutott időnk. Nem szeretnék G.R.R. Martin nyomdokain járni (az még nekem is túlságosan véres), de azért most részletesen elmesélem, hogyan esett a hotelben elköltött vacsoránk. Óvatos duhajként rápillantottunk az árakra, majd mivel azok igen kedvezőek voltak, teljes egyetértésben helyet foglaltunk úgy este 10 előtt valamivel. Megjelent egy szívélyes pincér figura, profi kinézettel, akit később elneveztünk Giorgionak. Giorgio felvette a rendelést italra, 1 korsó és 1 pohár barna, 1 almalé, 1 ásványvíz. Térült-fordult, visszatért 2 pohár világossal, 1 almával és 1 vízzel. Oké, gondoltuk mi. Felvette a rendelést a főfogásra, 2 csevap, 1 csirke, (Giorgio ajánlotta), 1 rántotthús és krumpli. Mosoly, távozás. Nem telt el két perc, visszatért, hogy akkor hogy is volt? Elmondtuk neki ismét, van ilyen. Megköszönte, balra el. Váltottunk pár szót, megint ott volt. Nem, nem az étellel, hanem hogy akkor 2 csirke, 1 rántott hús... Kijavítottuk, persze-persze, már emlékszik, tényleg erről volt szó.

Giorgio negyedik megjelenése nekem már sok volt, nem tudtam elmondani neki mit kértünk, próbáltam nem hangosan röhögni, nem sikerült igazán. Csabi minden idegszálával a homlokát próbálta megfeszíteni valami okból, Zoli nem tudom, hogy vészelte át, mindeközben Tomi, a baltaarc vágások nagymestere gondosan kerülve a szemkontaktust, negyedszer is elmondta emberünk nyakkendőjének a rendelésünket.

Giorgio-t nem láttuk soha többé, a rendelést végül már egy másik pincér hozta ki, 2 csevap, 2 rántotthús. A csirke alakváltó lehetett, aki vesztére éppen rántott húsnak álcázta magát. Tomi megette, azt mondta az is finom volt. :)

A szobát nem részletezném, tudta amit ennyi csillaggal tudnia kell, elégedettek voltunk.

Másnak reggel 6:30-kor kelés, készülődés, aztán ráraboltunk a reggeli svédasztalra. Sejtettük, hogy a helyi csapat esetleg így akar előnyhöz jutni, de ennek teljes tudatában zabáltuk tele magunkat, mert muszáj volt.

A verseny kis késéssel indult, a szervezőknek a sorsolás után komoly kihívást okozott egy olyan kiírás összehozása, ahol én például egy időben nem vívok két páston szimultánt, de aztán összehozták. Pástonként 2-2 bíróval dolgoztak, nagyon gyorsan pörögtek a meccsek, kevés volt a holtidő, a vívásokat csak nagyon rövid időre szakították meg, profi munkát végeztek. Az első hosszúkard meccsemet rendesen benéztem, vezettem 6-0-ra, kellett volna még egy testtalálat, és meg is van, de mi tagadás, elbíztam magam, és a bíróknál sem kalimpáltam, amikor egy alkalommal szerintem rossz döntést hoztak, pedig erre lehetőségem lett volna, így az ellenfelem megfordította, az idő pedig lejárt, övé lett a meccs. Elvileg volt még esélyem továbbjutni, de ahhoz két győzelem kellett volna. A második meccsre összeszedtem magam, meg is lett az eredmény. A harmadik meccs a Csabi ellen ment.:) Én beletettem amit beletudtam, az az első 30 másodpercre elégnek tűnk, a maradék 90-re meg nem. Kicsit elkenődtem, mert hogy még csak szombat dél körül jártunk, vissza volt még az egész nap, és a másnap legalább délig. Megkérdeztem ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve a szervezőket, nem lehet e esetleg nevezni még valami másban is? Örültek nekem (tényleg), mert valaki az utolsó pillanatban mondta vissza a sidesword-ot, így akkor legalább megvan a létszám, nem kell semmit átszervezni. Príma, gondoltam és, leszurkoltam még 10 eurót, nehogy meggondolják magukat. Elmentünk ebédre, közben vázoltam a tervemet Bálintnak és Zolinak, akik felajánlották hogy segítenek. Az ebéd barna színű tokány volt, gondosan kerülték a sablonokat, ezúttal azzal tették különlegessé a fogást, hogy kihagyták belőle a fűszereket. Igazán eredeti megoldás volt, nekem nem jutott volna eszembe.

Visszatérve Zoli vett szárnyai alá, 10 percben átadta mérhetetlen tudásának gerincét, kb. 2 alapállást, 3 vágást, meg még pár jó szót. A sidesword szimpatikus fegyver benyomását tette így elsőre, sajnos balkezes nem volt, de a jobbosat is normálisan meg tudtam fogni. Jó hangulatban mentem ki első ellenfelemmel megmérkőzni a pástra. Egy magas és fiatal, szimpatikus, szintén balkezes sráccal mérkőztem meg. Ő értett ahhoz amit csinál, én meg nem. Ennek ellenére én nyertem, ő meg nem. Később bebizonyosodott, ő volt a legkönnyebb ellenfelem. Ezen a ponton gondoltam úgy, hogy ha nem is vagyok reális vívó a mezőnyben, azért mégsem ciki amit művelek.

A következő ellenfelem a Gyíkember volt. Újabb magas srác, helyi versenyző, tetőtől talpig fekete-zöld felszerelésben, a lábszárvédőjén fújt sárkánygyík figura, a combvédője pikkelyeket formázó. Azonnal felismertem, level 2-es lény a Heroes III-ból, fejlesztetlen formájában. Na, ő már nem volt piskóta, később ő lett a sidesword ezüstérmese. Próbáltam a balkezesség kártyáját maxon kijátszani, másrészt ezt még tovább súlyosbítottam olyan alapállásokkal és megoldásokkal, amiket menet közben találtam ki. Öldöklő küzdelemben őt is legyőztem. Ekkortájt jelent meg a vállamon kisördög helyett a kicsi troll, hogy mekkora trollkodás lenne már továbbjutni a csoportból... A következő arc alacsonyabb volt, viszont nagyon mozgékony, nagyon agresszív, vért hugyoztam a páston ellene, a meccs végére eléggé elfáradtam, de őt is kipipáltam. 3/3. Oké, akkor nézzük, ki van még: A tábla tanulsága szerint már csak a török fiú maradt. Az ő továbbjutási reményei nem lehettek rózsásak, mert nagyon jött, gondolom fontos volt neki az utolsó meccs is. Nekem is, mert eddigre már fullban toltam a trollt. Szerencsére hamar vége lett, sikerült kipontoznom 10-es különbséggel, másképp lehet hogy fordít, mert elfáradtam már ehhez a játékhoz, a bal kezem sem szokta, hogy egyedül kell dolgoznia. A TERCA több oktatója is biztatott hogy foglalkozzam a sidesword-dal, szerintük érdemes lenne. Nem szálltam velük vitába, mégis csak ők érteken hozzá. :D

Összességében vidáman zártuk a napot, Csabi és Tomi féderben, Zoli, és én Sideswordban jutottunk tovább. Csabi Sideswordban is, mert ő ilyen mohó.

A program igen későn ért véget, iparkodnunk kellett, hogy 10 előtt elhagyjuk a parkolót. Átautókáztunk a TERCA (a szervező csapat) főhadiszállására, ahol az edzéseiket tartják felesben egy BOtN-ös buhurt csapattal. Az épület minden további átalakítás nélkül lehetne csodálatos helyszine filmforgatásoknak horror, sci-fi, és hasonló műfajokban. Mi féltünk, különösen a lifttől. Fönt grillezett kaját tálaltak, remek volt és annyit evett mindenki, amennyit csak szeretett volna. Az, hogy egy egyik oldalán padlótól plafonig ablakos helyiség a 6. emeleten hogyan lehet jó választás buhurtedzések számára, azt én nem tudom, de ez biztosan egy kemény csapat. :P Jókat beszélgettünk, többek közt a török-magyar nyelvi kapcsolat nyomait is kutatva. Zoli ötletétől vezérelve egyszerre hárman körbevettük a 160 centis török srácok, aki egy pillanatig ezt nem értette, és amikor arra kértük, mondja ki törökül ezt: " I have 2 apples in my pocket.", akkor is látszott rajta még némi tanácstalanság, de kimondta. A várakozásokkal szemben semmilyen magyar szövegre nem hasonlított, pedig Zoli egy kollégája azt mondta, ez magyarul és törökül is ugyanúgy hangzik. A Bullshit mutató kilengett, de nem adtuk fel ilyen könnyen. Végül aprólékos munkával eljutottunk odáig, hogy kiejtve, és jelentéstartalmilag is az alma tényleg alma, a van tényleg van, a zseb tényleg zseb, a kicsi pedig kettő-t jelent törökül. Elégedetten pacsiztunk le a török sráccal. :) Nem maradtunk sokáig, mert igen-igen elfáradtunk, ezért "korán" leléptünk, és nem sokkal éjfél után már az ágyban voltunk. Márhogy nem ugyanabban, hanem így külön-külön.

Másnap jöttek az egyenes kiesések féderben. Csabi nem kicsit izzasztó elődöntő árán jutott a döntőbe, ahol a mindig komor és feszült Tomival mérkőzött meg. Csabi arany, Tomi ezüst. Oh-yeee!

A sidesword már kicsit szerényebben ment, sajnos a legjobb 8-ban rögönt az első meccsemet buktam, jelentős részben a saját bénázásom miatt. Ha nem hallgatok mint a hal, hanem inkább felhívom a bírók figyelmét olyasmikre, amiket nem vettek észre, akkor akár máshogy is alakulhatott volna. Az ellenfelem jó volt, de nem feltétlenül jobb, meglehetett volna a meccs. Persze a volna, az a komolytalan emberek dimenziója, hagyjuk is ezért most magunk mögött. Talán a sidesword trollkodásból is elég volt ennyi egy versenyre.;) Zoli sem járt sokkal jobban, Csabi ellenben itt is dobogóra küzdötte magát, így egy bronz is üthette a markát. Még vívtunk egy kicsit Bálinttal, meg felváltva az ettől megittasuló többi versenyzővel, aztán összepakoltunk, búcsút intettünk, és elzúztunk haza. A parkolóban havaseső fogadott, ezért minden cuccot újfent hullazsákokba raktunk, így értünk a határra is. A szerbek két szó nélkül átengedtek egy platónyi fekete zsákkal. A magyar határon volt egy kis sor, mindenkivel kinyittatták a csomagtartót. Sorra kerülve kb. ez a párbeszéd zajlott le köztünk és a határőr közt:

- Jó estét!
- Jó estét.
- Hmm-hmmm. Olivér?
- Igen.
- András Csaba.
- Én vagyok.
- Zoltán Pál.
- Igen.
- És végül Tamás, rendben. Kérem nyissa fel a csomagtartót.
- Nincs csomagtartóm.
- Oh, tényleg. Mi van ezekben a fekete zsákokban?
- Vívófelszerelés, csak az eső miatt bezsákoltuk. Megmutassam?
- Nem kell, majd ha a vámos kollégát érdekli. Nincs a zsákok alatt senki?
- Nincs.
- Akkor jó. További jó utat!

Kb. egy hasonlót nyomtunk a vámossal is. Várjatok, kikockázom. Áthoztunk a déli "határzáron" egy platónyi fekete lezárt hullazsákot úgy, hogy az égvilágon senki nem akart belenézni. Az ember életében csak egyszer tud átcsempészni ilyen lazán 5 kiló kokót a határon, mi most ezt a lehetőséget eljátszottuk, úgyhogy a meggazdagodás ezen útja lezárult előttünk örökre. :P

Szegedig, majd Pécsig eseménytelenül telt el az út.

Összefoglalve el kell hogy mondjam, ebben az évben ez volt a legjobb rendezvény amire eljutottam, (Mi ez a sírás a háttérben? Czégé Dávid, te vagy az?) a srácok nem vállalták túl magukat, nem volt Axel Petterson meg körhinta, de amit vállaltak és ami volt, az nagyon profin lement, ezúton is gratuláloknekik, szép volt TERCA!