- A képre kattintva GALÉRIA nyílik -
És dele, meg délutánja. Az Ars Ensis kicsiny csapata a langes messer forgatására tanította a Pécsi Hosszúkardvívó Sportkör hasonlóan kicsiny csapatát. Remek társaság, pompás őszi idő és maratoni betekintés az egykezes vívás világába – ennél tartalmasabban aligha telhetett volna novemberi szombat. November harmadikán langes messer szeminárium lesz – ennyit lehetett tudni mindössze előzetesen arról, hogy hogyan telik a szombat egy része. Az én fejemben egészen péntekig egy kétórás megmozdulás volt, akkor derült ki, hogy valójában a terv egy négyórás szeánsz. Ami végül a hat órát is bőven kihízta, de a szárnyas idő már csak ilyen. A budapesti Ars Ensistől a langes messer kitartó és avatott kutatója, Ézsaiás István érkezett edzést tartani, a munkáját Gerényi Attila és Kovács András segítették. A helyszín a Tüskésréti szabadidőpark volt, tökéletes választás a hamisítatlan novemberi tavasz utolsó napjára, az oktatókról pedig hamar kiderült, hogy remek társaság, így ezen már nem múlhatott semmi. A középpontban mégsem (csak) a hangulat és végképp nem az időjárás, hanem a messer volt.
- A képre kattintva GALÉRIA nyílik -
Mivel kicsiny sportkörünk, vagy legalábbis a tagok többsége eddig csak hosszúkard és középkori tőr forgatásával foglalkozott, legalábbis a HEMA-terén, érdekes volt kézbe venni ezt az új készséget. Késnek hosszú, kardnak rövid, nehéznek meg azért elég nehéz, ráadásul egy kézzel kell forgatni. Először izgalmasnak ígérkezett, aztán egyre vonzóbb lett, ahogy teltek az órák. István elképesztő türelemmel és nem kevés humorral tálalta Johannes Lecküchner felfogását arról, hogy miben is áll a messer forgatásának csínja és bínja. Lecküchner, mint kiderült, nem csak vívómester volt, de pap is. Ez azon kívül, hogy bizonyos fogásokat „Isten nevében” javall megtenni, a tóparton tapasztaltak alapján abban is megmutatkozott, hogy a mester olykor az ellenfél porig alázásával veszi el a kedvét attól, hogy még egyszer fegyvert fogjon ahelyett, hogy bevigyen egy végzetes csapást. Ez egészen a reneszánsz vásári forgatagokban alighanem nagy sikert aratott „bezsákolás” nevű mestervágásig – vagy mesteri húzásig? - ment, aminek szó szerint az lett a vége, hogy a pórul járt vívó egy zsákban kötött ki.
- A képre kattintva GALÉRIA nyílik -
Mivel, ha nehezen is, de sikerült az oktatócsapat létszáma fölé küzdeni a pécsi résztvevőkét, csak nem maradtunk szégyenben ezen a téren. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de ha kedvcsinálónak szánta az Ers Ensis, nálam bejött, ez nem is kérdés. István az edzés összeállításakor még arra is figyelt, hogy a hosszúkard- és tőrvívásból ismert elemek helyett minél inkább a messer-specifikus mozdulatokkal ismertessen meg minket, ezért külön le a kalappal.
Arról, hogy mennyire remek szombat volt, had tolmácsoljam Dudi Levente gondolatait. Miután beültünk az autóba, némileg elmélázva kifejtette: ha sok pénze lenne, így töltené a napjait, majd rögtön rájött, hogy ezt sok pénz nélkül is pont így töltötte, szóval minden rendben.
Köszönjük az Ars Ensis csapatának a remek tóparti órákat, Ézsaiás Istvánnak a kedvcsinálást, Kovács Andrásnak és Gerényi Attilának a remek bemutatókat, köztük a "nap megtekintése" mestervágást.
Szöveg: Barabás Béla
Fotó: Gerényi Attila, Dudi Levente